Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újabb mesék

2009.05.13

A Balaton part

 

Egyszer elhatároztuk a családommal, hogy elmegyünk a Balatonra. Nagyon vártam hogy elinduljunk. Már egy héttel előtte előkészülődtem. Becsomagoltam a ruháimat a kedvenc bőröndömbe. A szerencse ceruzámat is. Végre eljött a nagy nap, és végre odaértünk a családommal.

A Balaton vize úgy csillogott, mint a Nap, és a szállásunk is gyönyörű volt. Ahogy kicsomagoltam, rohantam fürödni a Balaton gyönyörű vizébe. Egyszer csak megláttam egy virágot. Azt gondoltam magamban, hogy anya biztosan örülne egy ilyen szép virágnak. Amikor nyúltam felé, egyszer csak megszólalt, és azt mondta:

- Kérlek szépen, ne tépj le, hagyd meg az életem! Cserébe kívánhatsz bármit a hal barátomtól! Berohantam anyáékhoz és elmondtam mi történt velem. Amikor megint kimentem, egy óriás-óriás pillangót pillantottam meg. Egy manó kergette szegényt. Tutti a manó megkért, hogy segítsek neki elkapni a pillangót, mert nagyon nagy bajt okozhat, ha szétrombol mindent. Segítettem, elkaptuk egy hálóval a pillangót. Tutti megköszönte.

- Jó tett helyébe, jót várj! – mondta.

Ezután tovább sétáltam, és megláttam a virágot a hallal.

- Kívánj bármit, teljesítem! – mondta a virág.

Én azt kívántam, hogy minél tovább maradjunk a Balatonon. Besötétedett, úgyhogy be kellett menni, aludni. Éppen a pizsamámért nyúltam, amikor megharapott valami.

- A ceruzám életre kelt! – kiáltottam. Megszólalt a bőröndöm is:

- Ne kiabálj, mert megsüketülök!

Ezután nagy nehezen elaludtunk. Másnap anya megígérte hogy hegyet mászunk. A hegy egyik szélénél, egy hatalmas palotát pillantottunk meg. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen belül, így hát elindultunk befelé. Egyszer csak megnyíltak a kapuk, és egy gyönyörű hercegnő lépett ki rajta. Nagyon szomorú volt.

- Nincs barátom brü- hü-hü, senki se jár erre! – mondta a hercegnő.

Ekkor megpillantottam Tuttit, és nagyon megörültem, mert most már rengeteg barátom lett. Tutti, a hercegnő, a hal, a virág, és az óriás pillangó.

 

Katus 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

A balatoni kaland

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Molnár Eszter, aki én voltam. Nagyon unatkoztam, mert senki se játszott velem. Egész délután szomorú voltam, míg végül este nem lett. Egy könyvet olvastam a Balatonról, és nagyon megtetszett. Milyen jó lehet ott! – gondoltam. És elhatároztam, hogy föl fogom fedezni a Balatont. Holnap reggel indulok. – mondtam magamban és elaludtam. Reggel, amikor fölébredtem, elkezdtem pakolni. Már mindent összepakoltam, és éppen kiléptem az ajtón, amikor meghallottam egy hangot. A kabátok alól jött. Odamentem, fölemeltem a kabátokat, és észrevettem, hogy az, az esernyőm beszélt, amit három esztendős koromban kaptam.

- Ne hagyj itt egyedül! – mondta az esernyőm.

- Te tudsz beszélni? – csodálkoztam.

- Én egy beszélő esernyő vagyok. – mondta.

- Ó, már értem! Na gyere, mert lekéssük a vonatot! – feleltem.

Elindultunk, fölszálltunk a vonatra. Kockás, az esernyő nagyon örült. Leghátul volt csak hely, de az a kabin félelmetes volt. Mentünk, mentünk, egy örökkévalóságnak tűnt, annyit mentünk mire megérkeztünk. Sétálgattunk, mikor meghallottam egy vékonyka hangot. Egy virág felől jött. Odamentünk, és egy tündért találtunk ott.

- Szia. – köszöntem.

- Szia! Engem Fényikének hívnak. – mondta a tündér.

- Engem pedig Eszternek. Miért sírsz? – kérdeztem.

Fényike elmesélte:

- Repültem a barátaimmal, amikor egy dongó nekem jött, és én leestem. Elkezdett esni az eső, és a tündérek vizes szárnnyal nem tudnak repülni, és most nem tudom, hogy hol vagyok.

- Ó, hát ez a baj? Én tudok segíteni, gyere az esernyőm alá.

- Köszönöm!

Lassan megszáradt a tündér szárnya. Elállt az eső.

- Jó tett helyébe, jót várj! Tessék itt van egy kis tündérpor, ha elfújod, én ott termek.

Azzal tovább mentünk, és megkerestük a szállásunkat. Fölvettem a fürdőruhám, és elindultam a Balaton felé. Úsztam, úsztam, mikor egyszer csak valami húzni kezdett lefelé.

- Segítség! – kiabáltam.

Eszembe jutott a tündérpor, de sajnos nem volt nálam. Az a valami pedig húzott, húzott egyre lejjebb, mígnem egy egész más világban kötöttem ki. Egy óriási palota volt előttem. Odajött hozzám egy sellő.

- Mi volt az a valami, ami lehúzott? –kérdeztem.

- Az apám szolgája a troll volt az. Az apám a király, ő uralkodik idelent.

- Miért húzott le?

- Nem tudom, kérdezd meg tőle.

Elindultam a palota felé, a királyhoz.

- Miért húzott le a troll? – kérdeztem a királyt.

- Egy tündér elszökött innen, és mindenféle kalamajkát fog csinálni, ha valaki nem állítja meg. A beszélő esernyő is az ő műve, úgy hívják, hogy Fényike.

- Én őt ismerem. Kaptam tőle tündérport, csak az a baj, hogy nincs nálam, a szálláson maradt.

- Elmennél érte?

- Igen, de hogy kell visszamenni?

- Majd Troli a troll visszavisz.

- Szép név. De miért pont Troli?

- Mert ő visz mindenkit mindenhová, olyan, mint egy trolibusz. – mondta a király.

Azzal, Trolival elindultunk fölfelé, míg nem egyszer csak kiértünk. Elbúcsúztam Trolitól, és megkerestem a szálláson a tündérport. Visszamentem a Balatonba, Troli megfogott, és levitt. Odamentem a királyhoz, elfújtam a tündérport, és Fényike ott termett.

- Kerestem a kaput, hogy vissza tudjak jönni, de nem találtam. Köszönöm hogy segítettél. – mondta Fényike.

- Ég veletek! – köszöntem el tőlük, és visszatértem a szállásra.

Így volt, talán igaz se volt.

 

M. Eszter 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

A nagy utazás

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Peti. Éppen kirándulni készült egy tóhoz. De hogy odaérjen, át kellett jutnia egy erdőn. Nem akart egyedül menni, ezért elhívta legjobb barátját, Nikit. Elindultak. Nagyon szépek voltak a fák, sok virág volt rajtuk. Rengeteget mentek, és már fáradtak voltak, de ők nem adták fel, mentek tovább. Átjutottak az erdőn, és egy tóhoz értek, amiben nagyon szép halak voltak. Elkezdtek játszani, amikor megszólalt valami, de nem tudták hogy mi. Ránéztek a tóra, és látták hogy a hal beszél.

- Sziasztok! A nevem Bibi, és varázshal vagyok. – mondta a hal.

A gyerekek örültek neki, mert lett egy csodahaluk. Hazavitték, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

 

Niki 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

Debrecen

 

Szereplők: Mó a szörnyike, Péter, tündér, manó, Méz apó

 

Szörnyike egyszer tévét nézett, és éppen Debrecent mutatták. De jó hely! Szörnyikének megtetszett a hely, és el szeretett volna jutni Debrecenbe.

A városba űrhajóval érkezett. Hirtelen nagy szél kerekedett, és egy táskába esett bele. A táska rázkódott és zötykölődött, és egyszerre csak megállt, majd hirtelen leesett a földre. Kinyílt a táska és belekukkantott egy kisfiú, akit Petinek hívtak. Megkérdezte szörnyikét hogy, hogy hívják:

- Mó a nevem, és szörnyike vagyok.

- És honnan jöttél?

- Bigyusz bolygóról.

- Furcsa hely lehet. Te hová mész szörnyike? –kérdezte a fiú.

- Debrecenbe.

- Jé, pont én is odatartok. Menjünk együtt, jó!

Ezzel elindultak. Először egy tanyára értek. De, ez nem egy közönséges tanya volt, hanem egy varázs tanya. Amikor odaértek és bementek az öreg és kopott házba, egy öreg könyvet találtak az asztalon. Belenéztek, de üres volt a könyv belseje, úgyhogy eldobták. De ekkor hirtelen, nagy fény áramlott ki a könyvből, és kirepítette őket az ajtón. Tovább mentek, mígnem egy szélmalomhoz nem értek. Valami nyikorgás hallatszott, és egyre hangosabb lett. – Bújjunk el! – mondta a fiú. El is bújtak egy zsák mögött. Aztán észre vették, hogy csak az ablak nyikorgott. Továbbmentek. Egyszer csak odaértek Debrecenbe. Ott egy szép ház felé tartottak, hogy megérdeklődjék úti céljukat. Becsöngettek a házba, de nem nyitották ki az ajtót. Így hát egy másik házhoz mentek, de ott nem volt csöngő. Bekopogtak, és hirtelen kinyílt az ajtó. Bementek, de nagyon ijesztő volt odabent. Valami éneklésféle hallatszott oda föntről. Felmentek az emeletre, benéztek az ajtón. Egy tündér volt a szobában, akinek egy seprű volt a kezében, és egy poros szobát takarított.

- Aú! Valami megszúrt! Van itt valaki? – kérdezte a tündér. Petiék válaszoltak.

- Bizonyára ti vagytok a vendégeim. Kértek valamit?

- Igen, mézet.

- Ó az pont nincsen. Menjetek el Méz apóhoz, ő tud adni! A Nyárfa utca 20 szám alatt lakik. Azzal elindultak, mentek- mendegéltek, egyszer csak jajongást hallottak a fa mögül. Egy manó volt, akinek nagyon fájt a torka. Így hát magukkal vitték őt is. Mentek, mentek, de nagyon elfáradtak, és lefeküdtek egy fa tövébe. Egyszer csak valami repedezett fölöttük, és mindenki felébredt a nagy zajra. Kiderült hogy egy ág repedezett. Gyorsan elfutottak, és egy szép utcába értek, a Nyárfa utcába. Méz apó adott nekik mézet, és megkérdezte, hogy nem akarnak e vele lakni. Mindenki igent mondott, kivéve szörnyikét. Ő hazament Bigyusz bolygóra. Peti és a manó pedig ott maradt Méz apónál, mert nagyon szerették a mézet.

 

Sz. Peti 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

Én és a barátom

 

Egyszer elmentünk Pécsre kirándulni a barátommal. Én elmentem a tévétoronyba, a barátom meg repülni. A torony nagyon magas volt, úgy hogy mire fölértem, azt éreztem, hogy majd leszakad a lábam. Később mikor leértem a toronyból, akkor jutott eszembe, hogy fent hagytam a táskám. És aztán megint fel! Megláttam a táskám, odafutottam. De jó, hogy megtaláltam! Most már nem akartam lelépcsőzni, ezért úgy döntöttem, hogy hívok egy sárkányt. Füttyentettem egyet, és már itt is termett. Nagy, és erős volt. Nagyon kedves és segítőkész. Nagy vörös csíkok voltak rajta. Később elmentünk a terráriumba is. Ott nagyon sok állat volt. Láttam ott krokodilt, kaméleont, és még sok – sok fajta hüllőt. Este elmentünk haza a szállásra, mikor egyszer csak előbukkant Gombóc.

- Hahó, engem elfelejtettél! – mondta.

- Dehogy felejtettelek el. Ha jó leszel, holnap elviszlek a játszótérre. – feleltem.

Másnap így is lett. Füttyentettem a sárkánynak, és már vitt is minket a játszótérre. Ott volt mászóka, hinta és még nagyon sok játék. Nem tudtuk eldönteni, hogy melyikkel kezdjük. Végül is én a mászókával kezdtem, Gombóc pedig a hintával. Később éhesek lettünk, és elmentünk ebédelni. Én palacsintát ettem, Gombóc pedig túró gombócot. Délután pedig Úgy döntöttünk, hogy haza indulunk. Úgy is lett.

Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán még otthon is elmentem egyet repülni Sárival, a sárkánnyal, ugyanis magammal hoztam a kirándulásról.

 

 

Gergő 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

E.T. és a kisfiú

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolygó, ott élt egy E.T., aki a Földre szeretett volna jönni. Elvitte az apja űrhajóját, és elindult, hogy barátot keressen. Amikor ideért, egyenesen Sándorfalvára érkezett. Pont oda pottyant, ahol én laktam. Gyorsan összebarátkoztunk, és elmentünk a játszótérre játszani, ahol találkoztunk egy szőrmókkal. Ezután űrhajóba szálltunk, és elindultunk a Holdra, hogy megkeressük az elveszett űrállomást. De menet közben eltévedtünk, és egy ismeretlen bolygón kötöttünk ki. Másnap újra útra keltünk,és megtaláltuk az elveszett űrállomást. Átalakítottuk luxusűrhajóvá, és elmentünk vele E.T. bolygójára. Olyan jó hely volt, hogy ott is maradtunk.

 

Zsolti 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sánndorfalva

 

Hajdúszoboszló

 

John Hamond elhatározta, hogy Hajdúszoboszlón kialakít egy Jurassic Parkot. A parkba kutatókat hívott, hogy megfigyeljék a vízidínókat. A kutatók: Dr. Alan Grent, Dr. Elle Seters, Ian Malcolm, John Hamond és én.

Elsőként megnéztük az állatokat. Az első látnivaló a liopleurodon lett volna, de az állat nem mutatkozott. Csak egy beteg ictiosaurust sikerült megfigyelnünk. Ezután az időjárás kezdett rosszra fordulni. A kerítésekből kiment az áram, és a dínók kiszöktek a helyükről. A lio-pleurodon láttára mindnyájan fejvesztve menekültünk. A látogató központba szaladtunk be és felkapcsoltuk az áramot. Szerencsénkre, jött egy helikopter, és megmenekültünk.

 

R. Laci 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

Kirándulás

 

Egyszer elmentem kirándulni Pécsre a barátaimmal, Szőrivel a marslakóval, és Borzival a nyúllal. Először elmentünk repülni, azután Borzival fogócskáztam. Majd visszamentünk a szállásra, tusoltunk, azután pedig lefeküdtünk és bekapcsoltam tévébarátomat, és tévéztünk egy kicsit. Reggel Szőrivel elindultunk a Marsra egy űrhajóval. Ott rengeteg jó dolgot láttunk. Persze, Szőrinek ez nem volt érdekes, mert ő innen származik. De nekem minden elég furcsa volt, ezért megkértem, hogy mutassa meg a Mars érdekességeit. Nagyon tetszett minden, de főleg az űrrepülőtér, és a sok fura élőlény. Este haza repültünk a Földre.

 Nagyon jó kirándulás volt.

 

M. Péter 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

Nóra és a vízi szörny

 

Egyszer nyáron, elmentünk strandolni anyával, Nórával, Balázzsal és Pista bácsival. Bementünk a gyerek medencébe, de nagyon hideg volt a víz. Vettünk úszógumit és átmentünk a termál medencébe. Ekkor Nóra lábát elkapta valami és kihúzta az úszógumiból. Nóra lesüllyedt a medence aljára. Ezután az a valami, talán egy szörny elengedte Nóra lábát. Később előbújt a szörny a vízből, és mi megkérdeztük, hogy miért tette.

- Én csak rémisztgetem az embereket. – válaszolta a szörny.

- Ne ijessz el senkit, mert tönkre megy a fürdő!

- Éppen ezt szeretném.

- De hát miért, hiszen olyan jó hely, nem?

- Épp ezért kell nekem. Elfoglalom magamnak, és csak az jön be, akit én beengedek.

Ezután, rábeszéltem a szörnyet, hogy ne tegyen ilyet, inkább barátkozzon össze az emberekkel. Hazaérve otthon lefürödtem és kipihentem a nap fáradalmait. Másnap reggel mikor felkeltem, ki akartam pakolni a táskából, de a táska bezárta a száját. Kérleltem hogy nyissa ki, de nem nyitotta. Ezért odavittem az ollót hogy megijedjen és kinyissa. Ezután egyből kinyitotta a száját, mert félt hogy soha többé nem fogják használni. Nem értem, hogy a táska hogy tanult meg beszélni, és hogyan tanult meg elcsatangolni. Mert elcsatangolt, elment örökre, úgy megharagudott. De jobb, ha anyának nem mondom el, mert rögtön infarktust kapna.

 

Izabella 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

 

Pécs és a sárkány

 

Volt egyszer egy tanító bácsim, úgy hívták, hogy Szőr Endre. Ő egyszer úgy döntött, hogy Pécsre megyünk kirándulni. Így is lett. Hamarosan indult a busz. Ó bocsánat! Elfelejtettem bemutatkozni. A nevem, Ádám. Hamarosan megérkeztünk. A szálláson az osztályt külön két szobába osztották. Külön a fiukat, külön a lányokat. Eljött az este és mindenki lefeküdt. Reggel hangos dörgésre ébredtünk. És mit láttunk? Egy sárkány csapdosott a farkával. Mindenki nagyon megijedt. De a sárkány is –akit Samunak hívtak- és elrepült. Eszti az osztálytársam, még így is nagyon félt a sárkánytól, de én próbáltam megvigasztalni. Később megint visszajött Samu, és tüzet kezdett okádni. Eszti gyorsan beszaladt a házba, én meg egy bottal próbáltam megállítani a sárkányt, de a bot eltörött. A sárkány a háznak repült minden erejével, és a ház összeomlott. Én beszaladtam Esztiért, és nagy nehezen megtaláltam. Miután elment a sárkány, végre békésen meg tudtuk nézni a várost.

 

Ádi 3.c

Pallavicini Sándor Iskola

Sándorfalva

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.